Wes Borland "Black Light Burns" bandájával kiadta a Cruel Melody albumot, eközben minden lehető pillanatot megragadva gyalázta a Limp Bizkitet és hogy mennyire nem szeretett ott lenni. Azt mondta, hogy az első albumtól eltekintve nem szerette a zenét és csak az élő koncertekért maradt a bandában. Ennek többnyire negatív visszhangja lett, mert az embereknek nem tetszett, hogy gyalázkodó promócióval akarja a saját projektjét reklámozni. Mindenesetre egy dologban korrekt volt, hogy beszélgetett az LB fanokkal (még ha többnyire nem jókat), ezt a Bizkit nem tette.

Mindenki el volt foglalva a saját dolgaival. Sam Rivers basszusgitáros egy kis bandát segített, támogatott, John Otto dobos dobleckéket(!) adott vagy éppen elkezdett rappelni.

Ennél aktívabb volt DJ Lethal, aki egyrészt egy saját lemezen dolgozik (amelyet szintén már nagyon régóta ígért) illetve egy új bandának a DJ-e. Ez nevezetesen a "La Coka Nostra" és gyakorlatilag egy új House of Painnek nevezhető, mert "Everlast" és "Danny Boy" is tagja a 6 tagú kombinációnak. Aki szerette a House of Pain-t, annak garantáltan a LCN is be fog jönni. Még nincsen albumuk, de már így is nagy az internetes visszhangjuk. Remélem befutnak, szerintem marha jó zenét játszanak. Ősztinte old-school rap. Zene itt.

 La Coka Nostra- "That's Coke"

Már csak egy ember maradt hátra a listából.
 

És egyben ő volt a legaktívabb, de erről bővebben a következő részben...

Csak a poén kedvéért. Amikor még a vízcsapból is a banda folyt, nem hiányozhatott ez a szereplés. Mondjuk persze várható volt a meccs kimenetele. 

Aki esetleg tudja, hogyan lehetne eltüntetni a feliratot a bannerban, az jelezzen. Mert ami itt van, az nekem magas. Másik blogomnál nem én intéztem sajnos.

Megoldva :)

Amikor 2005-ben a lemezkiadó kényszerére kiadták a "Greatest Hitz" lemezt, volt rajta három eddig nem hallott dal. Egyikhez egy nagyon nosztalgikus videó is készült. A dal szerintem fantasztikus, igazából egy remake 2 dalból. Egyszer a "Home Sweet Home" és a "Bittersweet Symphony". Szerintem minden zenében jártas ember ismeri az eredetiket.

Talán sokat nem ismerik a dalt, ezért gondoltam megosztom veletek. Sokáig ez volt az egyetlen új dal, amit a bandától hallhattunk

Szóval a banda kiadta a "The unquestionable Truth (Part 1)" EP-t és a rajongók végre kárpótolva lettek. Sokat ígérgetett a banda, szinte semmit sem nyilatkozott. Miután Mike Smith részt vett a "Results May Vary" albumon és az azt követő turnén, valamiért már nem volt a bandában.  A miértről azóta sem nyilatkozott senki semmit, amit én nagyon sajnálok, mert szerintem nagyon jó gitáros volt és szimpatikus fazon. Láttam élőben is az itthoni koncerten. Mindenesetre Wes Borland újra a bandában volt. Én nagyon nem örültem neki, mert már előre tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége.

Zeneileg nem lett igazam, mert a "TuT(p1)" eszméletlenül jó és őszinte lemez, de emberileg megint alkotott egyet. Veszekedések közepette megint elhagyta az együttest. Egyszerűen nem bír meglenni Fred Durst-el.

Wes rohamtempóban inkább saját bandájával foglalkozott és pár nyílvános ide-oda üzengetés után, nagyjából kijelenthető, hogy csúnya játékot játszott. Wes Borland mindenképpen egy saját együttest akart és ez meg is valósult: 'Black Light Burns' névvel. Csak nem volt lemezszerződésük és ez volt az egyik alapfeltétele, hogy visszatérjen a Bizkitbe. Kap egyet. Meg egy jó kis promó sem ártott, mindenesetre a BLB kiadott egy albumot, meglehetősen "Nine Inch Nails" beütéssel. A lemez nem lett sikeres (ez igazából elmondható az összes korábbi Wes Borland szóló-próbálkozásra is), de persze hangozatta is, hogy az nem számít. Friss infó, hogy időközben Wes Borland a Marilyn Manson gitárosa!  Bizonyíték, Bizonyíték 2 . Mansonnak nem árt mondjuk Borland kreativitása, mert az útóbbi években rettenetes zenét adott ki... Az más dolog, hogy MM talán még Fred Durstnél is nagyobb vezéregyéniség, szóval ha egy Wes és Fred nem bírt meglenni egy bandában, egy ilyen zsarnoknál végképp nem fog. De ne legyen igazam. Addig sem foglalkozik a Bizkitte. Hogy ezt miért mondom? Majd még kiderül...

Eközben a Bizkit gitáros nélkül elkezdett punnyadni. Mindenki saját dolgokkal foglalkozott. De erről a következő részben...

Sokan azt hinnék, ez az együttes már rég nem él. És csak a Rollin'-ból állt az egész. Nem. Sokminden változott azóta. Sokan talán nem is tudják, de 2005-ben kiadott a banda egy EP-t 7 dallal "The unquestionable Truth (Part 1)" címmel. Én minden albumukat imádom a mai napig, de talán ez a legütősebb. Sokban hasonlít a "Rage Against The Machine"-re ez az EP, de ez nem lehet kritika. Az EP-t nem reklámozták szinte sehol, nem készült hozzá rendes zenevideó, csak a fanoknak készítettek egy kis videót, ahol eljátszották a lemez legjobb dalát, a "The Truth"-ot. Az EP megjelenése alatt Wes Borland újra visszatért a bandába, de szokásához illően persze megint faképnél hagyta őket ezután. Erről majd még bővebben fogok írni. Előtte jöjjön a videó. Mindenkinek csak ajánlani tudom. 

Ha szeretitek a Limp Bizkitet, gyertek ide. Becsületesen aktualizálni fogom, van mit írni bőven. Aki ismeri a többi blogomat, tudja hogy nem cicózom.