HTML

Limp Bizkit

freddyD: 9710002611 Fred Durst: „Megegyeztünk, hogy sokkal jobban undorít minket a populáris zene jelenlegi állapota, mint egymás feje. Annak ellenére, hogy külön utakon járunk, rájöttünk, hogy azt az egyedülálló energiát, amit ez az öt ember nyújt, nem lehet máshol megtalálni. Ezért alakul újjá a Limp Bizkit.”

freddyD: lbf

Friss topikok

Vélemény: Limp Bizkit - Still Sucks album

freddyD 2021.11.06. 20:25

Másképp képzeltem el, ahogy egy örökkévalóság után meghallgatom a szeretett Limp Bizkitem új albumát. Régebben volt, hogy lógtam főiskoláról, hogy meghallgathassam, vagy munka után jártam a boltokat, hogy a nagy EU-s országban mégis hol lehet kapni még zene cd-t, mikor az másutt már napok óta megjelent. 

Tagadhatatlanul kényelmesebb az ember dolga most: Megvárta a vasárnapot és megnyitotta a streaminget (nálam Deezer). Ennek ellenére azért szívesen hallgattam volna újra cd-ről, a szobába bezárkózva (mert azóta már gyerek is van, és ahol gyerek van, ott non-stop alapzaj is). Szóval akkor fel a hangszigetelő fejhallgatót, feleséggel ledumálva, hogy akkor most (csak) 31 pecig légyszi ne zavarjon senki. Közben azért gesztenyét vagdostam, de ez más történet.


Az album előtt nem hallgattam semmiféle ízelítőket, csak a Dad Vibes-t ismertem, szóval 11 teljesen új élmény várt rám. Aztán újra és újra és azóta vagy még 2 tucatszor. Úgy érzem most már tudok olyan véleményt mondani, amely a jövőben is jó eséllyel megállja a helyét.

01. Out of style: 

Felcsendül egy "We cannot change the past, but we can start today, to make a better tomorrow"
No, hát ezt Greta Thunberg sem tudta volna szebben mondani. Bár bevallom, tudtam volna élni a kezdés nélkül, mert utána felcsendül a dallam (milyen jó lett volna ha rögtön ez fogad) és a "Hit it" egyértelműsítje, hogy milyen bandával is van dolga a hallgatónak, mert egy isteni nyers gitártéma keresi az útját a fülünkbe. Amikor előjön egy jó hangos "DEEEJAAAYY LEEETHAAAL" újra 20 évesnek érzem magam és egy nagy vigyorral konstatálom, hogy ez bizony király lesz.

Szerintem nagy titkot nem fogok elárulni, a nagyon nagy többséghez hasonlóan én is egyértelműen a lemez legjobb dalának tartom. Megvan ebben minden amit szeretünk a Limp Bizkitben. Zúzós is tud lenni, mégis dallamos, scratchelés ezerrel, a szokásos köztes bekiabálásokkal és lakásomat felteszem tétnek, hogy élőben istenien működik majd a közönséggel (már ha hajlandóak lesznek előadni és nem inkább megint RATM-t nyomatnak). Egyszerre tűnik klasszikusnak és mégis frissnek (vagy inkább mondjam azt ,hogy csikicsiki FRESH-nek?)

Megelőlegezve kicsit az összegzésemet, képzeljétek el, ha az album nagy része ilyen felfogással készütl volna, mindannyian megkönnyeztük volna, hogy micsoda brutál darabbal kárpótoltak minket ezért a rettenetes előző évtizedért. Mindenesetre ha bárkinek is csak egy dalt kéne lejátszanom az új lemezről, az ez volna. Remélem ha készül igazi zeneklip az albumhoz, akkor az ehhez lesz.

02. Dirty Rotten Bizkit

Ha maga a dal annyira nem is rántott magával mint a legelső, ebben is megvannak a klasszikus elemek, jó pörgős szám, szintén a jobbak közé sorolandók. Ami itt különösen értékelek, az az, hogy a második percnél van egy átvezető (bridge), amit sajnos a maradék albumon nagyítóval kell keresni. A refrénnel még egy ideig barátkoznom kellett, de mostanra megkedveltem.


03. Dad Vibes

Ezt a dalt ugyebár már ismertük. A szövege többnyire összefüggéstelen nonszensz, de tagadhatatlanul olyan szám, hogy egész végig bólogatsz a fejeddel, mert bitang jó flowja van. Amiko először hallottam, csodálkoztam, hogy "2 perc? Ennyi?", aztán később rájöttem, hogy még csak nem is ez lesz a legrövidebb a végén. Jó dal, nem volt rossz ötlet ezt bedobni a koncert végén, mert még a nem fanoknál is úgy vettem észre, hogy bejött. 
Ládidáá



04. Turn it up bitch

Egy Bizkit lemezre kell egy igazi rapszám is, pláne ha ilyen jó, mint ez itt. IRDATLAN nagy House Of Pain feelingje van ennek, ez akár 1993-ban is megjelenhetett volna. Képzeljétek el Fred helyett Everlasték hangját, ugyanolyan lenne a hatás. Imádom a basszusgitáros beatet, a bevágott hangeffekteket, a végén ezt a tengeralattjárós szonárhangot is, Fred nagyon elemében van.  Egy baja van, kicsit rövid a 2:20 másodpercével, ami igazából még annyi sincs ha nettóban nézzük. Talán a második legjobb dal a szememben



05. Don't change

Az első reakcióm "Nahát, ez valami Results May Vary korszakból maradt meg?". Nyugodt akusztikus szám, a jól követhető dalszöveg miatt még fejet is hajtottam, hogy nahát, Fred micsoda nívós sorokat írt. Később aztán ki is derült, hogy ez a legendás INXS banda azonos című dalának a feldolgozása. Azt is meghallgatva, be kell vallanom, nekem az eredeti picit jobban is tetszik. Ugyanakkor nem jelenti azt, hogy ne lenne ez is teljesen vállalható korrekt tisztelgés. A sokszori hallgatás itt is jól tett. A második percben hallható süvítő hangeffekttől elsőre frászt kaptam, kicsit túl hangosra van keverve szerintem. Vicces anekdóta Lethaltől nemrég, ahol egy streamben közölte, hogy ő sem tudta, hogy ez egy feldolgozás, az album megjelenése után olvasta csak :D 


06. You bring the worst in me

No, még egy lassú dal? Hát mi van itt? Ebben is erős RMV stílust vélek felfedezni. Na de aztán jön az ordibálós refrén és rögtön vissza a nyugihoz, majd ismétlődik odavissza. A dal végi riff talán a legjobb az egészben, de összességében ez nálam eddig a leggyengébb dal. Nincs bajok, ha szélsőségek keverednek dalon belül, de itt egyik sem igazán tudott lenyűgözni.

 



07 Love the hate

Folytatja azt, amit az album címe (Még mindig szarok) elkezdett, a banda meglovagolja az őket érintő megvetést és utálatot. A számban két haver egymásra licitál, hogy utálja jobban a Limp Bizkitet. A rozsdás beat jó értelemben véve érdekes, dalszöveg teljesen jópofa  (That motherfucker Fred Durst, is like a Fredache, makes my head hurt) és magával az ötlettel sincs bajom, de pár dolog zavar:
-Még két perces sincs. Olyan, mintha valami átvezető lenne két igazi dal között, mint ami a Significant Othernél volt előszeretettel. 
-Rettentően emlékeztet a Kornna közös "All in the Family" dalra. 
-A refrénnel nem igazán tudok mit kezdeni. Értem, hogy az a célja, hogy ellensúlyozza ezt a banda miszerint "We don't give a fuck" és amilyen az előző évtizedük volt és a hozzáállásuk a kritikákhoz, azt kell mondjam, hogy el is hiszem ezt, hogy komolyan gondolják. De itt valahogy valami jobb konklúziót érdemelt volna az egész, egy harmadik versszak legalább ami tartalmaz egy slusszpoént. Mondjuk, hogy rájönnek, hogy mégis ez a világ legjobb bandája vagy nem tudom. Ebben a formában befejezetlennek érződik. Ebben több volt



08 Barnacle

A sokadik stílus a lemezen, kicsit grunge-os beütése is van szerintem, bevallom ezzel is nehezen barátkoztam elsőre. Idővel ezzel is jobban kijöttem végül, de az túlzás lenne azt mondani, hogy annyia odalennék érte. Ebben is rendkívül hiányzik valami plusz, egy bridge, vagy valami, amitől meg akarnám hallgatni újra meg újra. De 115 másodpercben esélye sincs erre. Nincs baj, ha benne van 1-1 rövid dal valahol, csinálta ezt a Papa Roach is legutóbbi "Who do you trust" albumán, amikor berakott egy 80 másodperc klasszikus punk dalt (I suffer well) , ami tök jó kis kísérlet, a többi meg normál hosszúságú P-Roach anyag. Itt meg ezek vannak többségben. Mintha már nem lett volna kedvük tovább ügyködni rajta, csak rakjunk már ki valamit, ne picsogjanak tovább ezek a hisztis fanok.



09. Empty hole

Hiába panaszkodom, így megy tovább ez is. Nettó 1 perc 44 másodperc. Van olyan jó, mint a Don't change par számmal korábban és ez jelen állás szerint még saját is. Egész jó minimál koncepciója van, se dob, csak egy gitár, Fred is meglepően érzelmesen adja elő, de itt is hiányzik valami. A só a sótlan levesbe, amitől élvezetté válik az előéltel, nem csak telítődéssel jár. Ebben is több volt, ülni kellett volna még rajta pár napot, egy jó kis szóló , egy plusz egzotikus hangszer vagy akármi, amitől feldobja ezt. Idejük lett volna rá elég



10. Pill Popper

Ha szigorúan veszem, ez is csak 20 másodperc után kezdődik (mi ez a sok dumálás a dalok elején és végén?), a maradék két percben dobgép, ordibálás, elnyújtott mondatok. Az utolsó 40 másodperc menti meg nálam, ott végre úgy érzem, hogy na ez az, amit hallgatni akarnék, erre mire úgy igazán belejöttem volna egy csapásra vége az egésznek. Rohadt frusztráló kezd ez már lenni, pedig ebből is többet ki lehetett volna csikarni. Olyan, mintha már állandóan ugyanazokat írnám dalok óta és nem vagyok ettől boldog



11. Snacky Poo

Vissza a hip-hophoz a sok zsánerugrálás után. 10 másodpercnyi chipsevős hangeffekt után beüt egy klasszikus Lethal beat, Fred flowja ismét kifogástalan. Szórakoztató dal, úgy látszik ha rapről van szó, ebben az album nem hibázik. Na de mi ez, 2 perc után máris vége? De akkor mi van a maradék 110 másidoercben amit itt kimutat? Egy skit, ahol egy felkészületlen idétlen netblogger kérdez telefonon hülyébbnél hülyébb kérdéseket Wes Borland gitárostól, aki idegesen, de valahol még válaszolgat is neki. Elsőre mókás, másodikra meghallgatom, az biztos, hogy többször nem fogom. Ez általános baj a skiteknél, főleg ha ilyen hosszúak. Valahol abszurd, hogy ilyen rövid minden és akkor az ilyenre azért nem sajnálják az időt.



12. Goodbye

Na hát erről mindenkinek lesz valami véleménye. Backstreet Bizkit aktuális slágere lehetne. Nem akarok úgy nyilatkozni, mintha meg kellene vetni minden popdalt. Még a banda is csinált jókat, lásd pl When it Rains, Behind Blue Eyes , de nem tagadom, ez valahogy elég döbbenetes volt így elsőre :D .
Már ott kezdődik, hogy kb 0%-ban hallom ki azt, hogy Durst úr énekelne. Ennek ellenére tagadhatatlanul egy minőségi POP dal, amely szólhatna bármely rádió bármely órájában és megkockáztatom, jobb is mint a jelenlegi fos 80%-a. De hogy tényleg ilyet kell-e egy lezáró dalnak berakni, hát én nem tudom. Ha nyugodt darabbal búcsúztak volna, akkor már inkább az Empty Hole szerencsésebb lenne. Ráadásul ha jól látom, még csak nem is Fred írta egyedül, hanem egy 28 éves Zakk Cervini producerrel közösen. Lehet van benne slágerpotenciál, ha ilyenre vágynak, de miféle üzenete lenne annak, ha egy ilyennel térnének vissza a köztudatba. Zavarbaejtő darab



ÖSSZEGZÉS

Nagyon megszenvedek itt a véleményezéssel, bevallom őszintén. Nem csak időhiány miatt kellett nekem egy hét, hogy ezt mind leírjam, hanem mert igen hullámzó élmény a "Still sucks"-ot újra meg újra meghallgatni. 

Az album tehát rossz volna?
NEM

Viszont ilyen hosszú szünet ILYEN albumra vágytam volna?
MÉG NAGYOBB NEM

Egyik Bizkit lemez sem olyan, mint a másik. Ezt valahol mindig is szerettem bennük, de hogy egy ilyen brutál hosszú, hitegetéssel és megtévesztéssel teli időszak után egy ennyire kísérleti albummal rukkoltak elő, az nekem nem esett jól. Pedig milyen jól indult, az első négy dal után úgy éreztem, pont azt kapom, amit reméltem. Az album első fele egyértelműen erősebb, mint a második, mert ott jött egy halom szerintem teljesen befejezetlen mini-dal, amelyek pont annyira jók, hogy ne akarjam továbbnyomni. Az, hogy egy évtzed után kiadnak 12 dalt, amelyben van egy 2 perces skit, tehát igazából fél órás, az égető. Átlagban bőven 3 perc alatt vagyunk. 

Már az is jobb lett volna, ha hozzápakolják az elmúlt évtized kiadott dalait "Lightz, Ready 2 Go, Endless Slaughter, Thieves". Az elmondások szerint van legalább vagy 3 tucat instrumentális darab, aztán ennyire futotta. Remélem összeszedik magukat és most már jobban ráfekszenek a maradékra és 1-2 éven belül jön a maradék. 

Ami még feltűnő, hogy szerintem ezeknek a daloknak a többsége élőben nem igazán működnek, talán 3-4-et ha becsempészenk majd a szokásos greatest hits setlistekbe. De akkor már nagyot mondok.

Ha kiadják netán cd-n, természetesen megveszem, bízom benne, hogy netán valami extra tartalom is felkerül rá. Annyira nem is rossz az album, hogy ne akarnám hallgatni többet vagy időközönként, de ha most rangsorolnom kéne őket, akkor ez csak a New Old Songs-t előzné meg, már ha azt egyáltalán rendes albumnak tekintjük. 

Igazából már annak is örülni kell, hogy TÉNYLEG megjelent valami, a fanok nagy része szerintem erről már rég lemondott Szóval inkább tekintsünk pozitívan erre a kis fél órás albumra és bízzunk benne, hogy a Goodbye nem végső volt. 



Most ti jöttök, ti hogy éltétek meg az első hallgatást és hogyan tetszik a Still Sucks? Kíváncsian várom a véleményeteket

Címkék: still sucks

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://limpbizkit.blog.hu/api/trackback/id/tr7016747666

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hajnal Pappa 2021.11.07. 11:07:36

Köszi a részletes kritikát, már nagyon vártam. Teljesen egyet tudok érteni a nézőpontoddal, én mégis inkább arra hajlok, hogy imádom az új anyagot. Leírom, hogy miért.
A Csokitól felfele mindig félni lehetett, hogy merre változik majd a banda, mert a stílusuk egyedi, minden porcikáját imádom, de valamerre tartani kell. Igazából, hogy lerövidültek a dalok, bármennyire is rossz, a legkevésbé fájdalmas változás. Eltelt 20 év, ez a zenei recept már nem működik, a fiataloknál tuti nem, és érdemes épitkezni feléjük is, hiába “jó vásárló erő” a 30+os apuka. Én azt mondom bátor vállalás volt, és egy csomó dalnak még jól is áll, ha valamin változtatnék, az nem a meglévők hossza, hanem, hogy csapjanak hozzá még 2-3 hasonló struktúrájú tételt. Wes írta, hogy jönnek még zenék, hát úgy legyen! Nekem ez a lépés sokkal jobban bejön mint mondjuk a Papa Roach mostani vergődése. A korábbi kislemezes dalok egyébként szerintem azért sem férhettek rá, mert teljesen megtörte volna a koncepciót, plusz más kiadónál jöttek ki. Pozitív még számomra, hogy maga a tempó is felpörrgött, bármennyire is csípem a Cobrát, nagyon lassúak voltak rajta a dalok. Talán egy kivétel van, ami ráadásul simán beleillik a mostani koncepcióba, és az a Why Try. Kitérnék még Fredre, nehéz dícsérni, és okolni lehet sok mindenért, de szerintem nagyon odatette most magát. A hangja szinte semmit sem változott, változatosan énekel, jól rappel, sokat hozzátesz a dalokhoz, jó példa erre az Out of Style, amit instrumentálisan hallhattunk két éve, mennyivel másabb lett. Eddig is működött, de most úristen! Az akkusztikus daloknál pedig én is felhúztam a szemöldököm, de még mindig jobbak mint a Mary-n, elvagyok velük. Nekem ezek az interlude dalok, úgy fogom fel, kis pihenő a gyors tételek között.
Meglepődnék, ha 1-2 dalnál többet játszanának élőben, eddig se tették, néhány gyorsabb dalt pedig el sem tudnának jól, szerintem nem is ezért készült ez a lemez. Az hogy nincs lényegében promóció, nem zenekari döntés kéne, hogy legyen, erre van a kiadó. Totál rejtély számomra, miért így csinálják, amit csinálnak, minek kellenek akkor egyáltalán a zenekarnak. De biztos vagyok benne, hogy azért kaptunk a nagy csend után ilyen “hirtelen” lemezt, mert köze van hozzá egy új dealnek. Egy biztos, a stream listákat elnézve kíváncsiak rájuk még az emberek, van igény új dalokra, jó lenne ha a koncertlátogatókon is látszódna, mert azért adnak nosztalgiabulit, mert erre van igény.

freddyD 2021.11.07. 14:38:37

@Hajnal Pappa: Köszi a véleményt! Örülök, hogy neked jobb a végeredmény.

Egyfelől van benne ráció, amit írsz, hogy igazodnak a mostani trendekhez, ahol ezek szerint 2,5 percnél tovább nem bírnak egy dologra figyelni a fiatalok. Ugyanakkor ez viszont hogy igazodik az ezen az albumon is hallható "We don't give a fuck" hozzáálláshoz, mert ezek szerint igenis adják a fuckot.

Én őszintén szólva igen csodálkoznék, ha egy nagyobb koncepció lenne a háttérben és emiatt lett ilyen guerilla módon kidobva. Hasonlóban reménykedtünk az Unquestionable Truth p1 korszakban is, aztán azóta is várjuk a másodikat.

Annyira random minden a bandánál, Lethal is mesélt állítólag egy pár nappal korábbi streamben, hogy ők is sokszor utólag tudnak meg dolgokat, tehát központi egyeztetés (vagy nevezzük akár demokratikus alapfelállásnak) nem igazán van. Én úgy tudom elképzelni, hogy összeszedtek valahogy 12 dalt, de már nem volt kedvük tovább pöcsölni, a koncert utáni Dad Vibes hypeját akarták valahogy meglovagolni és kifutottak az időből. Mert ehhez még a Tutp1 is egy remekül előkészített produktum volt, klippel, plakátokkal, honlappal és cd-vel.

Hajnal Pappa 2021.11.07. 16:39:02

@freddyD: Köszi a választ. Lehet rosszul fogalmaztam, a marketing részét egyáltalán nem értem, és akármennyire is van már önmenedzsment minden zenekarnál, ha van kiadó, kellene ebbe munkát tennie. A producerek neve is csak youtube creditekből van meg… Nekem nem rémlik sok egyébként a Pt.1 promójából, csak annyi, hogy senki se tudta, mi ez pontosan, Wes van sztán nincs, stb. Az az egy klip 3 fix kamerával a stúdióban meg nem igazán nevezhető klipnek. Mintha onnantól szaródott volna el minden

freddyD 2021.11.08. 20:41:18

@Hajnal Pappa: Az a Truth klip lehet, hogy low budget volt, de egyrészt volt VALAMI (a mostanival ellentétben) és az pont ideális volt a banda korszakának a szelleméhez. Rengeteg spekuláció, Johnnal mi van, Lethal látszódik-e ott egyáltalán a klipben, ki látszódik a tükröződésekben stb. Promó meg volt, én emlékszem, hogy a boltokban voltak plakátok, hogy itt az új album (ami EP volt, de cserébe teljes album áráért). Én úgy érzem, hogy ott valahoy jobban sikerült, de persze azok más idők is voltak, nem volt online streaming ebben a formában, szóval rá is voltak kényszerülve, hogy megmozgasság a sekküket

Q Balázs 2022.03.03. 19:16:58

Én még annó a Rossz PCs időben kezdtem el hallgatni őket miattad :D, de akkortájt ismertem meg a KoRn-t is, akiket instant elkezdtem imádni, és azóta is ők a legnagyobb kedvencek, a két zenekar pedig ugye több fronton is összefonódott már egymással. A lényeg, hogy pont jókor kapott el a Petyhüdt Keksz lendület. Akkortájt kezdődött a lázadó tinédzser korszakom a bandázással és deszkázással, és az ő zenéjük remekül beillett a képbe. És azóta is, bár se a Megkérdőjelezhetetlen Igazság se az Arany Kígyó nem jött be annyira, mint a korábbi albumok, a szívemben mindig előkelő helyet foglalt el a banda. Újra és újra felcsendültek a dalaik a fülesemben, és nagyban meghatározták a zenei ízlésemet. Viszont néhány év után, mikor még mindig nem jött tőlük semmi új anyag, egyszerűen leálltam a követésükkel, mert nem hittem már benne, hogy a közeljövőben bármit is kapnánk tőlük (mármint ami nem csak egy sima single).
Azóta nagyon sok idő eltelt. Én elvégeztem egy egyetemet, megismertem életem szerelmét, összeházasodtunk, már a második albérletünkben lakunk, összevesztem a legjobb barátaimmal, évekig nem beszéltünk, újra felvettük egymással a kapcsolatot, kibékültünk, újra legjobb barátok vagyunk... egyszóval az élet ment tovább, és zajlott is rendesen.

Éppen ezért mikor megjelentek a Lollapaloozán nagyon meglepődtem. A koncert fellobbantotta bennem a régi szikrát. Különösen a záró sneak peak után az új lemezről. Na, innentől már újra elkezdtem érdeklődni, és spoilerezek, nem csalódtam... nagyot.
Én is dalonként szoktam először beszélni az új lemezről, és csak utána egyben a teljes egészről, de nem azért, mert ez így teljesebb képet mutat, hanem a végső konklúzió miatt. Most viszont nem fogok túl részletesen írni az egyes számokról (az elsőt kivéve), mert amit te összeszedtél az 90%-ban fedi az én véleményemet is. De azért gyorsan szaladjunk végig.

"We cannot change the past...". Szerintem ez a kezdés a legjobb amit csak kitalálhattak ennek az albumnak. Sok év után újra hallani Fred hangját, csak az ő hangját, körülötte néma csend, csak az ő hangja visszhangzik. Önmagában véve is remek kezdés, és egyszerre meg is idézte a korábbi albumok hangulatát is ("Use your vehicle of salvation my brothers...", "You wanted the worst...", "This is not a test...", "Step right up...", "I can't make it stop..."). És az amit mond, az annyira szép és aktuális (nemcsak rájuk nézve). Beleborzongtam. Mellbevágott. Ezt az albumot így kellett elkezdeni. Ezt nem lehetett volna rögtön zenével. Legalábbis szerintem.

De szerencsére a zenére sem kell sokat várni. Máris kapunk egy gyönyörű szép dallamot, ami jól illeszkedik az előbbi szöveghez is. A komoly szöveg a megindító dallammal egymást kölcsönösen felerősíti. És a háttérben egy gitár tremoló is felerősödik. Ó igen, Wes. Te is legalább annyira hiányoztál mint Fred. Aztán "Hit it", és meg is kaptam mindent amire csak vágytam. Majd beszélgethetünk még Wes játékáról. A közeljövőben készülök egy mini videósorozat keretében bemutatni a számomra legkiemelkedőbb aspektusait. De ez a riff annyira ott van, hogy kb instant a kedvenceim közé ugrott. Aztán bevetnek mindent, ami visszaidézi a legszebb éveimet. "DJ Lethal" bekiabálás, "Fresssh", "Check 3-2-1"... Imádom. Az eddigi egyik legmeghatározóbb albumélményem lett ezzel a nyitánnyal. Szavakkal nem tudom leírni mit jelentett ez a kezdő 44 másodperc nekem. Órákig tudnék beszélni csak erről az egy számról, de azt ígértem párszáz sorral feljebb, hogy nem fogok, szóval haladjunk :D.
Még annyit, hogy nekem az egyik legjobban tetsző elem a dalszövegeikben, mikor Fred kicsit "elérzékenyül" a sok reppelgetés és ordibálás között, aztán észbekap és gyorsan visszakeményít. Mint pl a Nookie-nál vagy az Eat You Alive-nál. És itt is ez történik. Kicsit elkalandozunk, aztán jön a magyarázkodás: "Got serious for a second / I would say delirious, for the record", aztán megyünk is tovább és jön a "rock this motherfucker". Nagyon bejött. Nem számítottam ennyire jó dalra. Maximálisan kielégítette a Limp Bizkit szomjamat. Eddig a lemez 10/10-es.

Második dal szintén bejövős, jó kis kemény karcos Bizkit. A harmadikat is nagyon vártam már, szerintem az is kifejezetten jó lett. Egyedül a "nanana"-s rész volt, amit mikor másodjára kezdtek el, akkor kezdett kicsit idegesíteni már a vége felé. De szerencsére nem én vagyok az egyetlen aki így van vele, Fred már vágja is rá hogy "Now shut up!". Ezen konkrétan hangosan felnevettem. Turn it up is nagyon adja. Don't change meglepett, de a legjobb értelemben. A korábbi lassú számaikat nem igazán kedveltem, de ez szerintem kiváló alkotás lett. Továbbra is fenn tartom a 10/10-es értékelést.

(folyt köv egy másik kommentben, mert elértem a karakterlimitet :D )

Q Balázs 2022.03.03. 19:18:59

@Q Balázs: (Ez az előző kommentem folytatása, nem tudom pontosan hogy fog megjelenni)

You bring out the worst in me. Az eerie gitár az elején tök jó, és nagyon felkeltette a figyelmemet. Egyáltalán nem is zavart, hogy még egy lassú nóta jön, azán mikor már teljesen berelaxáltam és lementem alfába, egy pici szigetként ringatózva lebegek az óceán közepén, körülöWHEN YOU SLEEP, I WILL BE... Aztakurva... Szintén egy remek dal lett szerintem, bár itt már az volt az érzésem, hogy kezdünk kicsit eltávolodni attól, ahol ezt az egészet elkezdtük. A Deftones jutott eszembe erről a számról, és én szeretem a Deftones-t, de elgondolkodtatott azon, hogy már az előző két szám sem érződött annyira erősnek, mint az első három, de különösen az 1. és a 3. Itt kezdtem igényelni egy kis felpörgést, mielőtt túlságosan leülnénk. Ezen a ponton még menthető lett volna az a 10-es értékelés.

De nem jött a felpörgés, csak a Love the Hate. Ami szintén nagyon tetszett, de aztán egyszercsak hirtelen vége lett. Tényleg nagyon hiányzott volna még egy percnyi anyag, ahol valami konklúziót kihúznak belőle. Az a tanulság is azóta velem van, mióta csak hallottam, hogy "Now I know why you wanna hate me / 'Cause hate is all the world has even seen lately". Itt is kellett volna valami hasonló, ahogy te is írtad.

Na és itt romlott el minden. A dal rövidsége felhívta a figyelmemet arra, milyen borzasztó rövid lett minden dal ezen a lemezen. Én eddig a pontig totál azt hittem, hogy csak annyira magával ragadott az album, hogy elrepült az idő, és pörögtem a dalokkal. De nem. Kurva rövid mind. Még jóformán el sem kezdődik és már vége is. Valamint az, hogy ez a dal tényleg mennyire borzasztó rövid, és le sem lett zárva rendesen, azt az érzetet keltette bennem, hogy ez a dal nincs még készen. Inkább érződött egy ötletnek, mint kidolgozott tételnek. És így már az előző számok hiányosságai / gyengeségei is feltűntek. Ezt az érzést aztán nem is tudtam levakarni magamról az album végéig, és emiatt később rájöttem, hogy ez a teljes lemez nincsen befejezve. Ez egy demo.

Itt kellett volna jönnie azoknak a daloknak, amik meggyőznek arról, hogy ez nem így van. De nem jöttek. Sőt. A lemez innentől kezdve ezt az érzetet erősíti csak tovább bennem minden egyes dalával. Befejezetlen. Félkész. Demo. Minden egyes dal tetszik, ami a lemezen van. Mind zeneileg, mind szövegileg, mind maga az éneklés. De csak önmagukban nézve tetszenek. Így kiadni ezt a lemezt nagyon meggondolatlan volt. Az egész így egyben valahogy nagyon nem működik nekem. Főleg a zenekar múltját tekintve. Főleg az elmúlt 10 évet.

Aztán pofázzunk egy percet a Snacky Poo végén totál feleslegesen. Elsőre tetszett és múltat idézett. Másodjára már skippeltem is. És másodjára már a következő számot is, mert szerintem semmi keresnivalója nincs itt. És vége. 30 perc után, aminek kb 10%-a időhúzás volt. És itt jön a harmadik csapása a Love the Hate-nek. "We don't give a fuck". Én elhittem. Majd jönnek azzal, hogy a mai trendeknek megfelelően legyen minden dal 3 perc alatti, az egész album ne tartson fél óránál tovább, és a végére még berakják ezt a pop-számot is... Ennyit arról hogy "Never change my style". Igenis adják a fuck-ot rendesen, sőt, így már az első dalok is úgy érződnek, mintha csak meg akarták volna lovagolni a nosztalgiavonatot.

Összességében tehát nem, nem lett jó az új album, sőt, kifejezetten felháborító. 10 év után kijönni egy félórás anyaggal, néhány perces dalötletekkel / dalkezdeményekkel, és így csapongani a műfajok között... Mintha egy halász vetné ki a hálóját annak reményében, hogy minél több halat befoghat így egyetlen lendítéssel. És én elfogadom, ha egy zenekar más irányva akar menni, és kifejezetten szeretem azt is, ha mernek kísérletezni, de itt érezhetően nem ez történt, hanem hírnév és pénzhajhászás. És aki össze tud hozni egy Out of Style-t, az ennél többre is képes, ha kicsit megerőlteti magát.

És tudod mi a legrosszabb az egészben? Hogy ezek a szemetek elérték amit akartak, és engem is megvettek kilóra. Összességében és a körülményekkel együtt nézve és elemezgetve valóban nem jó a lemez, de szinte minden egyes dal rajta külön-külön, környezetéből kiemelve annyira király lett szerintem, hogy újra és újra hallani akarom őket. Mit mondhatnék, "Can't live with 'em, can't live without 'em". Bár ez különösen az első felére igaz inkább. Ha másra nem is, arra jó volt mindenképp, hogy kapjunk néhány fresssh Bizkit dalt, amit még nem hallgattunk unalomig (nem mintha az eddigieket meg lehetne unni), és újra felkeltették az érdeklődésemet, és valószínűleg rajtam kívül még sokakét. Szóval minden negatívum ellenére is, én összességében egy pozitív élménnyel gazdagodtam az új lemez kapcsán.

(És megint itt a karakterlimit, a kövi kommentem már csak a lezárás)

Q Balázs 2022.03.03. 19:19:50

@Q Balázs: (3/3. kommentem)

Még néhány gondolat zárásként.
10 év hallgatás (vagy helyenként hazudozás) után egy ilyet kiadni pofátlanság, hacsak nem teaser-nek szánták, és nem kapnak elő valamit gyorsan egy éven belül. A KoRn új albuma is csak fél órás lett, remélem nem lesz ebből trend a jó zenék közt is, de náluk bocsánatos, mert 2019-ben jött ki az előző, igen erős albumuk, és azóta covid volt. 10 év alatt nem hiszem el, hogy nem lehet valami izmosabbal előjönni. Már csak azért sem, mert nemrégiben láttuk, hogy lehet. A Rammstein 10 év csend után hozta elő legújabb albumát, és nemcsak hogy hozta a régi hangulatot, de személyes kedvenceim közé emelkedett instant. A Tool 13 év után hozott egy majd másfél órás anyagot, ahol 10 dalból 6 meghaladja a 10 perces hosszt. És jó lett! Nagyon! Szóval lehet ezt jól is csinálni. És az említett példáknak elég nagy visszhangja volt, 2019-ben jött ki mindkettő (sőt, még az ezelőtti KoRn is). Ezek után egy ilyennel előrukkolni...

Egy hasonló volt még itthon nemrég. Majd egy éve kijött a kedvenc magyar zenekarom, a Road legújabb albuma. Náluk divat volt 2 évente új albumot kiadni, de erre kicsit többet, 3 teljes évet is várnunk kellett. Nahát! Ennek aztán akkora reklámot csaptak, hogy így a leghosszabb ideig készülő albumuk meg úgy, hogy valami egészen különlegeset vártam, főleg az előző két anyag után, ahol valami nagyon érdekes irányt vettek, és ami nekem nagyon tetszett. Erre kaptam egy félkész, csapongó, átgondolatlan, minden helyről valamit nyúló káoszt, ami hál' Istennek megfelel a mai trendeknek, és minden egyes másodpercéből érződik, hogy csak és kizárólag a nagyobb hírnév és a több pénz miatt csinálták. Elpoposodtak, eladták magukat, és semmi energiát vagy kreativitást nem tettek bele. Konkrétan egy kínszenvedés volt végighallgatni azt az albumot az egyik legnagyobb rajongójukként. És az a rengeteg hazug propaganda körülötte, az a sok marketing és felesleges merch... Majd a lemez megjelenése után az interjúkból megtudtam, hogy az anyag 95%-a már kb fél évvel az előző lemezük után elkészült, és a maradék 2.5 évben gyakorlatilag nem csináltak semmit. Ja bocs, ezt "tökéletesítették". Hát kössz.
süti beállítások módosítása