Ideje reaktiválni a blogot egy kicsit, ha már a banda körül is történik valami. Míg a pandémiás időszakot a zenekarok többsége kreatívan használta, a Limp Bizkit nem úgy tűnt, hogy nagyon megerőltette volna magát. Ugyanakkor hihetetlen módon, 7 évvel az Endless Slaughter után úgy tűnik ténylegesen be lett fejezve egy pár dal abból a 30-40-ből, amely az utóbbi évtizedben félkészen ott hevert pár merevlemezükön.

Az elmúlt napok koncertezései során a fellépés után úgymond outrónak be-beraktak ilyen számot, ezeket egy külön bejegyzésben találjátok meg. Annyit még elárult, hogy a kb 8 éve beharangozott "Stampede of the Disco Elephants" album címe "Dad Vibes"-re változott. Nem tudom, nekem az ormányos táncosok szimpatikusabbak voltak, de lehet, hogy a Dad Vibes jobban illik ahhoz az új karakterhez, amit Fred kitalált magának 2021-ben.

Amikor a rajongók évek óta az innovációt hiányolták (na meg új zenét), valahogy nem hiszem, hogy arra gondoltak, hogy Fred Durstnél ez abban merül ki, hogy beöltözik egy 70-es évekbeli autókereskedőnek. Nagyobbik baj, hogy sok dalt szerintem el is ront ezzel, mert a paróka miatt ugrálni sem mer (meg hát ő is már 50 feletti), plusz elidétlenkedi a refréneket, hogy úgy adja elő azokat, mintha épp egy "Earth, Wind & Fire" coveregyüttesben lenne (olyan mikrofontartással). Képzeljétek el így a "Pollution"-t, amit elő is adtak a héten, de így kb szart sem ért.

Az legalább pozitív, hogy Lethal bár látványosan megöregedett (és meghízott), elég jól nyomja, Sam is belead mindent, bár ő meg már-már ijesztően lefogyott. A doboknál John-t hiába keresitek, állítólag beteg (remélem nem korona), az ő helyét a Marilyn Manson dobos Brandon Pertzborn vette át ideiglenesen.

A setlist terén sok innovációra ne számítsatok, de hogy ne legyek túl negatív, rohadt jó újra sok-sok év után egy pro-shoot felvételt látni és azért láttunk már szarabb performanszt is tőlük.