2004 - Budapest Aréna
2009 - VOLT Fest
2011 - Bécs
2014 - Budapest Park

Ennyi látogatással a hátam mögött az volt a kérdés, hogy lesz-e ötödik augusztusban. Pár éve eszembe sem jutott volna habozni, elvégre még házhoz is jönnek, még szép, hogy ott a helyem.

De a banda körül olyan elgondolkodtató dolgok történnek (vagy inkább nem történnek),hogy komoly dilemmában voltam. Az együttes megint felvette régi szellemének a köntösét, miszerint teljes a fejetlenség és a sok ígérgetés közepette úgy tűnik ez az album is csak a 39. betervezett időpontban fog megjelenni (ha egyáltalán). Emlékeztek még, hogy eredetileg 2013 augusztusában jelent volna meg a lemez? Meg utána egyből a The Unquestionable Truth part 2.

Azóta igaz megjelent pár egész jó új dal, amik azonban azóta is a semmiben lebegnek (Lightz,Ready2Go, Thieves, Endless Slaughter).

Jobb alternatívák híján koncerteznek. Klubkoncertjeik mai napig egy jó szintet ütnek meg, tekintettel, hogy ott még mernek is variálni a setlisttel. Aztán vannak a fesztiválok, ahol a banda évek óta ugyanazt a receptet követi. Minden kockáztatás nélküli best-of, amivel még a legutolsó fesztivál ravelős embert is akár el lehet érni. Ez nem egy példa nélküli ötlet, de egyáltalán nem lehet ezt mondani, hogy mindenki így nyomná. Idén volt rögtön 2 összehasonlítási alapom. A Slipknot budapesti aránás koncertje nagy mértékben egyezett az idei Rock am Ringessel, a Papa Roach fővárosi kiruccanását a Rock am Ringen rövidebbé vágta, de hasonlóan jó színvonalú volt. Nem best-ofban gondolkodtak, nagy számban voltak új számok is. Jah, de hát ők megtehetik, hiszen volt új albumuk...Bocs.

A tavalyi Budapest Park koncert is egy best-of válogatás volt, de a jobbik fajtából. Egyrészt a jegy elég jó árban volt (és még járt hozzá egy Rob Zombie is) és jó másfél órájával egy pöpec kis showt raktak össze, ahol még 2 Gold Cobra szám is elfért. Már akkor is több éve begyakorolt elemeket használtak, de még belefért.

Na de az ember kifizessen-e 17-18 ezer forintot ezért a koncertért,amelyről előre borítékolható volt, hogy a tavalyi ismétlése lesz? Ez irdatlan sok pénz, ami kedvenc banda ide-kedvenc banda oda, nagy visszatartó erő volt. Persze nem teljesen fair részemről, hiszen én egész nap kinn lehettem volna, de engem más nem érdekelt (épp elég volt ezt a Rudimental akármit elviselnem a Bizkit előtt) így nekem csak az a 90 perc volt a lényeg (Amiből a végén aztán 73 lett).

Mielőtt még egy ezressel drágult volna a jegy, a belső ördögöm rávett, hogy vegyek egy jegyet. Amint kifizettem, sajnáltam rá a pénzt. Első gondolatom az volt "Ebből hány pelenkát tudtál volna venni a gyereknek ..."

De egyszer élünk

Nos, ha már egyáltalán eddig kibírtátok az olvasást, akkor jön a jó hír, elmondom, hogy hogyan éltem meg a koncertet. Ami aztán félig arról is szól, hogy már miért nem tud szerintem egy fesztivál Bizkit lázba hozni egy igazi rajongójukat.

Mi a legnagyobb bajom a fesztivál Bizkittel?

Kényelmesek lettek

A banda rendkívül meg van győződve róla, hogy bármit odaröffentenek, azt a tömeg úgy is bekajálja. Elvégre mindig hívják őket mindenfelé, holott ugyanazt a showt nyomják már 5-6 éve. "Annyira rosszak csak nem lehetünk?" Mondhatni mióta kivágták Lethalt, még annyi variáció sincs, mert ő legalább mindig bohóckodott, csinált valamit. DJ Franco konkrétan gombokat nyomogat és még az átvezető számok is csak romlottak azóta. Legkésőbb itt látni, hogy ki a mester és ki a tanítványa.

A banda ugyanazokat a paneleket veszi elő újra meg újra, minden igazi rajongónak szerintem már a könyökén jönnek ki. Mondok példákat:

-Coverek. Az idei franca Hellfest fellépésüket meghallgatva teljesen rosszul voltam. Már ott éreztem, hogy itt baj lesz a Szigeten. Hogy miért erőlteti a banda a coverek eljátszását, az számomra teljes rejtély. Ez nem egy új dolog náluk, vannak ősrégi felvételeim, mikor 8-9 percben csak játszottak klasszikusokat némi humorral fűszerezve. Anno még jópofa volt. Mostanra marha kínos. Sőt, dühítő. Nem azért perkáltam ki 17300 forintot, hogy istenverte Rage against the Machine-t hallgassak. Mikor egy több platinalemezes banda nekiáll tribute együttest alakítani, abban van valami rendkívül szürreális. A Szigeten csak azért nem volt ANNYI Cover, mert a 73 percükbe nem fért bele. Lefogadom, ha másfél órás lett volna, lett még volna legalább 1-2.

A RATM dal közben mozdulatlanul álltam, miközben néztem, hogy a tehénnek és Waldo-nak öltözött alakok teljesen megőrültek az extázistól. A cover egy dolog, de ahogy eljutottak oda, az még jó pár be nem tartott album ígérgetésnél is kegyetlenebb volt.

Elkezdték játszani a Counterfeit-et. Azt hittem rosszul hallok. Kedvenc számom tőlük, ott helyben megbocsátottam volna mindent. Jó 20 másodperc után ezt pont leszarták és átváltottak a Pollution-be. Ott éreztem, hogy kár lelkesednem itt valamiért is (Super Mario-ék sem tették, mert konkrétan nem is ismerték mit hallanak). 20 másodperc Pollution után Re-Arranged. Király szám,elfogadom,de már vártam mikor hagyják ezt is a francba.

Nos, nem tették.

Ez meglepett és próbáltam élvezni az egészet, mikor a dal elérte a csúcspontját, megint jól megszivattak és félbeszakították, hogy jöhessen a RATM (megnézhető a lenti videón 51:15-nél). Amit természetesen teljes egészében lenyomtak. Szóval mondhatni feláldoztak 3 számot, hogy eljátszhassanak valami olyat, ami nem tőlük van. Óriási.

A legrosszabb az egészben, hogy a kussban állók ott hirtelen megvadultak, ami az ő szempontjukből őket igazolja...

De játsszák azt a rohadt Rage-t, leszarom. De akkor nyomjanak többet TŐLÜK. Annyira elnyújtják a dalokat, hogy lassan már az ember elfelejti, hogy melyik dalnál is tartottunk éppen. Pedig imádom ezeket a bridgeket, ha indokoltak és nem lövik el túl sokszor. Egy Break Stuff album verzió számomra már szinte hallgathatatlan, mert hiányolom az elnyújtott Di-dömm Di-Dömm, Didödidömm -öt. Régen tudták, hogy hogyan kell, most mintha már csak azért csinálnák, hogy minél kevesebb dalba kelljen belekezdeni. CSak ezeket egy ésszerű szintre lekorlátozva, SIMÁN leadhattak volna még 2-3 dalt.

Mondjuk egy Eat you alive-ot, Bring it Back, Faith-et. De még dalok között is benyomnak más előadókat, hogy már tribute-olni se kelljen.

Az Index általi nevetséges playback összeesküvés elméletek már csak emiatt sem lehetnek igazak, mert annyira elkalandoztak, hogy nincs az a technikus, aki megjósolta volna, hogy mikor kell megnyomni a Play-t.

A szokásos My Generation->Livin' it up cserében is már inkább az lenne meglepő, ha nem játszanák. Ugyanúgy igaz ez a My Generation beetetésre is, De hát minek cserélni itt bármit is, jó lesz ez ezeknek, akiknek pont mindegy, hogy mit néznek.

És itt el is érkeztünk a másik tényezőhöz,ami miatt megfogadhatom, hogy több fesztiválos rockkoncertre nem megyek: 

A nézők

Már a VOLT-on is rendkívül idegesítő volt, hogy helyfoglalás céljából végigszenvedtem egy Kispál és a Borz koncertet, ahonnan a végén olyan emberek túrtak ki jó helyemről, akik másnap simán letagadnák, hogy LB koncerten voltak. De amúgy nem volt nagy baj az ottaniakkal.

Olyan emberekkel együtt osztozkodni, akik talán ötödannyira nem értékelik az előadót, mint te, az nehéz ügy. Egy ilyen az óriási mértékben függ a közös energiából, emiatt is volt a bécsi Bizkit überelhetetlen. De még a júliusi Papa Roach is fergeteges volt a sok lelkes fiatallal, holott kicsit megijedtem, hogy látókörömben a szülői kíséretet kivéve én lehetek a legöregebb.

Itt együtt voltam egy halom holland-dél-amerikai latino fiúcskákkal, Super Marioba öltözöttekkel, tangában riszálókkal. Akik 40 fokban is jelmezben vannak, csak hogy minél több Facebook megosztást generálhassanak. Már szinte kardozni lehetett a levegőben a szelfibotokkal és csináljunk 3 dalonként circle pit-et, mert hát olyan krézi dolog. Az tök mindegy, hogy a szám tök alkalmatlan volt ehhez, az a lényeg, hogy ők jól érezzék magukat. Tőlük mehetett is volna a 100 fok Celcius, ennyi spiritusszal a testükben, bármire megy. Meg le kell ülni rendszeresen, mert milyen jó móka, ha felugrik mindenki .Egyszer biztos látták a tv-ben. Az tök mellékes, hogy a dal nem is alkalmas erre, de hát honnan tudnák, mikor nem ismerik. Aztán szép csendben csak felállnak apránként. Nagy jelenet volt.

Mint a sok technós is, aki nagyfiút imitálva Venezuela zászlóval a nyakában beugrik a pogóba, hogy elmondhassa majd otthon, hogy milyen őrületes dolgokban volt része. Az, hogy szerencsétlenkedéseik miatt egyesek akiket érdekelt is volna a koncert, az nem tudta, az tök mindegy.  De hát vagy ezt csinálták, vagy álltak kussban, ahogy leginkább a Gold Cobra alatt volt feltűnő. Biztos a banda is érezte, legközelebb majd a Behind Blue Eyes-t hozzák. Ha már az is kiszorult egy jó kis coverért.

Jöhetett az unalomig ismert Bee Gees befejezés és a megerősítés, hogy igazi rajongóként értelmetlen ilyenre kimenni. Legalábbis Limp Bizkitre. Mert lefogadom, ha meg is jelenne valamilyen csodával határos módon az új album, akkor sem azt adnák, hanem ugyanezt.

Ezért kár volt fiúk

 UI: Külön szórakoztató, hogy 3 dollar Bill Y'all háttér előtt koncerteznek, de egy számot nem játszottak el róla. Ez az igazi Back to the roots.