Ha ezen a turnén egy dolog radikálisan javult, akkor az a rajongók kiválasztása. Egyrészt jó ötlet volt, hogy a My way-t lecserélték mint félig hivatalos "Akkor hívjunk fel fanokat" nóta (másik alternatíva még a Nookie volt), ugyanis egy My Way alatt jóval kevésbé lehet pörögni, mint egy Full Nelsonra. Másrészt míg korábban legtöbbször idióta balekokat hívtak fel a színpadra, iden egyik telitalálat a másik után. Rock am Ring elég kemény volt, a Download meg egyenesen felülmúlhatatlan, de azért "FxS" kollegának sincs miért szégyenkeznie. Konkrétan marha jó volt, az a "Miért vagytok itt?" már most legendás és zúzott is elég keményen.
Találkozás Sammel, dobverő Johntól állati klassz meg minden, de azt hiszem ha csütörtökön valakinek nagy malaca volt, akkor az ő. Még koncert után megigértettem vele, hogy írjon ide és be is tartotta szavát. Hajtás után az ő sztorija. Köszönöm az írást!
Nahát akkor helló mindenkinek ismét! Én lennék ugyebár a legszerencsésebb magyar (sőt, Közép-Európai) LB rajongó.
freddyD élőben és már itt is utalt arra, hogy jó lenne megosztanom a Július másodikai élményemet, úgyhogy ezt kihasználva én engedelmetekkel elmesélném kicsit részletesebben A napomat.
Ugye mivel én nem Magyarországi vagyok (NEM, nem székely!), nekem a szokásosnál kicsivel hosszadalmasabb készülődés és izgalmasabb út után sikerült csak párommal és a legjobb barátommal megérkeznünk a helyszinre. Két éve sikerült egy másik, szivemhez igencsak közelálló együttest is látnom élőben ugyanott (KoRn), igy tudtam mire készüljek; 12 / fél 1 körül a sátorverést magunk mögött tudván már cselesen a "Soproni Márkasöröző" padjairol lestük az első sorba jutni vágyók mozgását. Többen ki is próbálták milyen lenne ott dekkolni egész nap a koncertig, de a tűző nap végül mindenkit elriasztott. Majd fél 2kor végre valami izgalmas is történt: a srácok elkezdték belőni a cuccot az esti koncertre.
indafoto.hu/fxs/lb_elokeszuletek/slideshow
Ezután bennünket is sikerült elüldöznie a napnak - iszkiri vissza a hideg sör elé; azért lecsekkoltam a backstage-et előtte, de még csak a személyzetet szállitó busz (ez igy helyes???) volt ott (aka. a bal oldali). Két sör között odajött hozzánk 2 srác a következő kérdéssel: "Elbéef vagy?" Hát picit meglepődtem. Nekem csak akkor esett le, mintha olvastam volna valamilyen találkáról a Volt-on. Mielőtt elmentek kifaggattam erről őket (ha jól emlékszem, mindketten Levik voltak). Csik "koncert" kezdetével azonban beálltunk foglalni az első soros helyünket; itt akadt két hűséges társunk is, igy nem volt már annyira ciki unottan végigállni a soronkövetkező koncerteket. A jobb oldalt választottuk, mert két éve is kétszer többen voltak a bal oldalon (ugyebár bal oldalon vannak a sátrak és a bejárat is - birka effekt rulez) és ugye felszerelkeztünk vizzel & kólával is rendesen. Nagynehezen kibekkeltük a Csik-ot, ami végülis teljesen értelmetlen volt, mivel az első soros helyünket semmi sem kockáztatta (hárman maradtunk a szinpad előtt a Vad Fruttik féle performanszié előtti szünetben), de szeretnék azzal védekezni, hogy két évvel korábban, ha akartam volna sem kaptam volna első soros helyet ha csak addigra állok be. Vad Fruttik már picit izgalmasabb volt, de csak azért, mert valamivel 6 óra előtt észrevettem Sam-et a szinpad sarkából kukucskálni Lethal emberével karöltve. Szemmel láthatóan élvezte a Fruttik basszus felvezetőjét. Amúgy észrevett és nevetett is egy jót hogy én paparazzi módjára vele voltam inkább elfoglalva.
indafoto.hu/fxs/sam_leselkedik/slideshow
Mivel nekem ugye már foglalták a helyet, hátramentem felderiteni a terepet. Sikerült összehaverkodnom ott is pár "testvérrel" de sajnos tőlük megtudtam, hogy addigra volt aki már Fred-el, mások pedig Sam-el már lepacsiztak. Igy hát én is odaköltöztem egy időre a kerités elé és elővettem ismét a paparazzi figurát (mindeközben megvolt a LBF találka ahová én is átnéztem de csak a két Levivel jöttem vissza a szinpad felé). Még Wes barátnőjét is sikerült rávegyem egy fotóra mikor kijött csekkolni az esőfelhőket és szörnyülködni a bungee-sokon; nem beszélve Sam-ről és John-ról (aki mellesleg nagyon jó formában van; + képes volt vagy háromszor felmenni a buszba, csakhogy keressen egy nyamvadt szivószálat, hogy azzal nyugodtan szürcsölje a kólácskáját). Itt azért a részeg kollégától megkaptam, hogy milyen LBF az aki rasztás - csak úgy bátoritásképp.
indafoto.hu/fxs/backstage_paparazzi/slideshow
Sajnos az eső engem is elüldözött vastagabb ruháért, ezért nem láthattam Sam-et és John-t a tömegből beviharzani a buszba, igy akkor még csalódott voltam emiatt (főleg mert az a rongy is átázott - ugyhogy adtam a szarnak egy pofont). Mérgemben visszamentem szárazabb ruhával az erre várókhoz a szinpad elé, és onnan már el sem mozdultam, mert láttuk, hogy oda nem tudnék újra visszakerülni. Kaukázus legvége és Kis Pál várt rám. BORZalmas volt; és nem csak az előadások, az idő is kibabrált mindannyiunkkal - sikerült az új szett ruha is átázzon az állati előadások végéig - valahogy semmi sem akart összejönni és már kezdtem nagyon nyűgös/elcsüggedt lenni. Kis Pál és társai-n egy-két illető próbálkozott is a fikázással; ez úton is üzenem annak a hülye picsának a hátunknál, hogy Wes összehasonlithatatlan azzal a dagadt/előadás közben cigizős pancserral, leszarom, hogy magas vagyok ő meg alacsony és azt is, hogy anyukám jól van és 100x büszkébb a gyermekére mint az övé. Azelőtt egyetlen egyszer kellett LB miatt igy "szenvednem", de akkor mégcsak el sem jutottam a Pesti koncertig. Nahde, ez teljesen lényegtelen, mert igy öten (én legközépen), kisajátitottuk a jobb oldalon a sarkot régi római "shün!" stratégia szerint, és nem engedtük hogy bárki befúrja magát. És lám, meglett az eredménye: a fiúk már készitették is elő a felszerelést.
Egy kis kitérő erejéig két dologra ki szeretnék térni: 1) eleinte szégyelltem (kb 2mp), hogy a tömeg Kispál alatt LB-t skandálta, majd én is rákezdtem, hogy a hátam mögött állókat csakazértis piszkáljam (ismét szeretnék üzenni a "fiatalabbnak nézek ki, de már 21 vagyok, úgyhogy vigyázz" csajnak: NEM, nem késett az LB, max 1 percet és azt is a Andrisaid miatt) - de ezt, aki ott volt, átélte; 2) ha hátrébb álltál nem láthattad, hogy az a viz amit a szél a szinpad tetejéről lefújt, kb 6x Sheriff-ék nyakában landolt >:) (sajnos mi is kaptunk belőle egy pöppet) - már akkor sem tetszett a magyar ölebek hozzáállása.
indafoto.hu/fxs/elokeszuletek_koncert_elott/slideshow
Voltam már pár koncerten ahol a közönség elég életerős volt (The Prodigy, KoRn), de már a skandálásnál éreztem, hogy ez még azokat is felül fogja múlni egy kicsit (és ezt nem azért mondom, mert a LB a kedvenc). Ez a My Generationkor már be is igazolódott. Az intro-juk nem sikerült épp olyan jól mint máshol, de azért erős volt. Nem szabadna ilyet mondanom, de talán a My Generation után szünet nélkül induló Livin' It Up-ot vártam a legjobban; mindigis egyfajta himnuszomnak tekintettem. Az áthidalás tökéletesen ment, és habár úgy éreztem hogy a vaskordonhoz való préselődéstől a beleim vagy a számon, vagy a hátsómon keresztül robbanásszerűen távozni fognak a testemből, sikerült teljesen beleélnem magam a számba.
Szeretném jelezni, hogy nem értek egyet azzal a véleménnyel, hogy az első sor a legkényelmesebb: lehet hogy a 3-10ik sorban nagy volt a zúzás és onnan is menekültetek, de az első sorban egyszerűen morzsolódtunk - a kordon lyukacskáiba sikerült beágyazódnia a hámszövetünknek. A második sorban legalább puha van előtted!
Pár szám után elbuktak a nagy rómaiak, lemorzsolódtunk arról a darab vasról amiről azt hittem, hogy soha nem operálják le rólam többet. A "csak sült csirkeszárnyat osztogatok - nem kérsz? - odamegyek melléd vele!" srác támadásait még sikerrel háritottuk, de a "véletlenül belenyirtam oldalt a hajamba" / "ha nem lenne mellem, nem mondanád meg, hogy lány vagyok" Manson fan-t már nem sikreült kivédeni, pedig elég erőteljesen találkozott kétszer is a könyököm kedves kis orcájával. Break Stuff alatt sikerült teljesen elszakadnom az enyémektől, de egy félmeztelen egyperces barát segitségével visszaküzdöttem magam a második sorban a bal oldali kordonhoz, majd egészen a sarokba, a volt csatatársaim helyére - számuk addigra felére csökkent (igen, ez azt jelenti, hogy egymaga volt a szőke srác). Ugrálni nem tudtam, de lelkesen orditottam és mutogattam el a dalszöveget (Boilert is nekem sikerült elsőnek felismernem a közvetlen közelemben és ezt Wes tudtára is adtam), amit azzal hálált Fred és Wes, hogy egy-egy pillanatra a szemembe néztek; de úgy vettem észre ezt nem csak én éltem át: szivesen szemeztek az első pár sorban levőkkel (m;g Sam is). Üzenem a kételkedőknek: Wes és Fred jóban vannak. Lehet, hogy nem bff-ek (best friends forever - a gyengébbek kedvéért), de hogy a hosszabb szünet rovására (talán a Re-Arranged előtt) nyugodtan trécseltek hátul Wes gitárállványánál, az is biztos.
indafoto.hu/fxs/lb_koncert/slideshow
Eljőn vala a Full Nelson előtti szünetecske. Látom van értelme elmesélni, hogy mi is történt, mert rengeteg verziót hallottam már (pl: részegen feltántorogtam / igazábol metálos vagyok, csak odakeveredtem / Fred mondta a "miért vagyunk itt?"-et, én csak mondtam neki, hogy ejtik / meg volt rendezve az egész / lefizettem valamelyik biztonságist). Fred kiment a szinpad túloldalára és a már addigra a szinpad előtt várakozó (saját!) emberének mondva gondolkodás nélkül rámmutatott: "Allright... that guy." Én sem gondolkodtam. Mire végigmondta, a lábam már a kordonon volt. Elég volt rámnéznie és felém mutatnia. Remélem tényleg engem akart és nem csesztem el más lehetőségét, de esküszöm el sem jutott az agymig, hogy mit akar, már kimásztam - ösztönösen. A magyar ölebek szerintem nem tudták mi történik (esetleg azok akik az amerikai biztonságist kisérték), mert már vittek volna kifelé amikor az amerikai fiú "átvett" (ő még a későbbiekben fontos lesz - sajna nem vagyok akkora fan, hogy tudjam a nevét, ezért a későbbiekben legyen egyszerűen "A biztonsági"). A rövid utam felét tehát vele Jackson-oztam végig a szinpadig, ahol persze se egy lépcső vagy kapaszkodó. Az első húzószkodásom még sikertelen volt, de másodjára már összejött, mivel A biztonsági a seggemtől fogva igyekezett feljuttatni (nem, nem ezért fontos), fentről pedig a Vietnámi hústorony igyekezett kitépni fél karomat. Ha érdekel valakit, a feles sárt a cipőmről egy kissebb siklás után a mélynyomó szélein hagytam a nagy erőlködésben, de fent voltam. Utólag, a videón láttam csak, hogy ezt az időt Fred egy sörös és egy hangulatteremtő kérdéssel próbálta kitölteni, de akkor én ebből természetesen mit sem hallottam. freddyD mutatta később videón a rámmutatós részt (várom, hogy majd feltöltse ő is), azt a páromnak nem sikerült rögzitse; hátrébbrol viszont valaki nagyjából kivehetően felvette (köszönetem!):
www.youtube.com/watch_popup?v=i_ho31LKl1U
Mi történt a rövid csend alatt? Először is Fred széttárt karokkal várt. Furcsa volt megölelni. Nem voltam izgatott. Teljesen nyugodt voltam. Nyálasan hangozhat, de ez a "teljes belső béke" kapott el. Ezután elindultunk ráérősen a szinpad közepe felé. Két kedvesen hátbaveregetés között ezeket kérdezte: "Are you feeling good tonight?", majd "So... are you an LB fan?" és közben feltérképezte az arcomat és a pólómat, és végül "You know our Full Nelson?". A válaszaim picit bénák voltak, pedig én elvileg tolmács lennék: két "Yeah" után egy "Absolutely". Ez után határozottan megkért h kérdezzem meg a közönséget, hogy miért van ott és kitért arra is, hogy "..in your language". Vissza is kérdeztem, hogy "In Hungarian?", mire ő: "Sure ...go out there and ask them." Ezzel egy fél lépéssel eltávolodott és hátulrol azért segitett nekem is előrébb menni. El is határoztam, hogy vége a nyusziságnak; egyszer vagyok ott, beleadok mindent arra a pár percre. Bele is orditottam rendesen a mikrofonba és elhangzott az utólag már viccesen hangzó "Miért vagyunk itt?". Ezt a választ hallottam először: "ööűűű" - "éééáááá". Közelebb léptem, a fények is kigyulladtak, Fred is távolabb ment, West elősször figyeltem meg (végig hátratett kézzel figyelt a szám kezdetéig), a közönséget is kivilágitottak, újra megkérdeztem. Válasz: "LIMP-BIZKIT" (két ütemben, nem is háromban). Rámutattam Fredre és elkövettem egy kissebb hibát, azt mondtam, hogy miatta vagyunk a koncerten. Többesszámban kellett volna... Angolul már jobban jött ki, mert a "You're the one why we are here"-t többesszámban is igy mondják. Remélem a többieket ez nem érdekelte; Fred teljesen transzba ejtett és csak őt láttam és hallottam (részben az erős fény miatt is - alig láthatják a fiúk egymást egy szám alatt). Leirhatatlan, hogy mennyi kedvességet árasztott magából Fred. Ismét átölelt és intett a kezével, hogy ha készen vagyok akkor onnan állva indulunk. Innentől a videómon látni nagyjából mindent ami a szinpadon történt:
www.youtube.com/watch?v=Y6-djVUU14k&feature=related
Részben jó ez a videó, de ha nem lenne picit máshogy emlékeznék. Segitett felborzolni a hajam (rettenetesen ért az emberek felhergeléséhez - akár személyre szabottan is tudja mivel tud többet kihozni valakiből). Eleinte Fred csak figyelte, hogy belélem-e magam. Elégedettségét mosollyal és egy nagy hi five-al fejezte ki. Rengeteget nézett a szemembe (jeleztem is neki párszor, hogy figyelem), mintha csak nekem mondta volna a szöveget. Fejből tudom a dalszövegeket, de esküszöm ott minden összekavarodott, mint aki elszivott 1g-t együltében (nem tapasztalatból beszélek). Makogtam meg tátogtam, de azért mindig kijött a lépés mire arcon kellett orditsuk egymást. Az azért hihetetlen érzés mikor Fred Durst-el olyat orditunk egymásra, hogy érezzük egymás lehelletét. Próbáltam bejárni a szinpadot amennyire csak tudtam. Tettem két, a videón feleslegesnek tűnő kört is. Először Wes-el akartam valamiféle kontaktust teremteni, de nagyon beleéli magat a riff-ekbe, nem csak megirt dallamokat jatszik... együtt él velük és nagyon élvezi; visszafele pedig John-al próbáltam szemezni, ami egy ezredmásodpercre össze is jött, de nem kell mondanom, hogy ő is eléggé le volt kötve, ezért hagytam is. John-ról még egy gondolat: ő is beleadott mindent, a közvetlen közelében szinte csak a dobok hallatszottak és mint a filmekben az izzadtság a homlokán gyöngyözött, az orrárol pedig minden második ütés után lecsapódott egy-egy csepp. Ismét üzennnék: a hungarianlilgirl nick-ű YouTube-os csajszinak üzenem, hogy leszarom milyen VOLTos hangmérnök ismerősei állitották, hogy playback volt a koncert, mert vagy ő a nagyon hülye vagy hazudtak neki. Ennél nagyobb hülyeséget rég hallottam; talán a "Nesta" beszólása még ilyen. A második üresben megtett köröm arra volt jó, hogy egy mosolyt intézzek az enyémeim felé. Még mielőtt kitérnék a legkedvesebb pillanatomra, szeretném még megemliteni, hogy habár a videókon nem olyan jól látszik, de Wes kétszer is elmenekült a tombolásom elől (ikszdé). Tehát, legjobb pillanat: Fred a kezem után nyúl és felemeli, habár én picit vonakodva adom oda; kigyulladnak a fények, látom én is a közönséget tisztán és az amúgy addig is maxon üvöltő közönség még feljebb tekeri az örjöngés gombot; Fred még erősebben megszoritja a csuklómat és a karomat ellenditve, mintha villám csapna belém, elindit egy utolsó örjöngésre. Persze a legvége előtt még a kezembe nyomta a mikrofont, de én részben mert megijedtem a saját hangomtól (szerintem borzalmasan jött ki), részben mert kiszivta az összes erőmet az a pár perc és részben mert nem akartam elcseszni a dalszöveget, inkább gyorsan visszanyomtam Fred kezébe a mikrofont. Az utolsó "Because your mouth's writing checks that your ass can't cash"-t tuti nem sikerült volna kinyögni, főleg, hogy addig sem ment rendesen. Nagyon érzékeny műszer amúgy az a mikrofon, meg van a maga tehnikája annak is. Fred szeretettel kapcsolgatja ki-be amúgy akár szám közben is. Szám vége, nagy ölelkezés újra... ez már szinte könnyes... Odaorditottam a fülébe, hogy köszönöm, erre ő: "No, thank you!" És itt szeretném végre átadni az üzenetét számotokra: "Seriously, thank everyone for me." Szóval: komolyan gondolta amikor azt mondta, hogy azért jött, hogy lásson bennünket. Esküszöm éreztem, hogy tetszik neki a közönség (és ez most nem ámitás), és mégazért is mindig egy lapáttal tesz a tűzre. Egy újabb hátbaveregetés után végül a kezembe nyomott egy fél literes szénsavmentes ásványvizet és fordult vissza a közönséghez. Az ázsiai security-s nagyon kedves volt, azt is megvárta, hogy lepacsizzak Lethal-el, aki igazi ghetto feeling szerint pacsi-ujjszoritás-kézelrántás figurával lepett meg. Az ameriaki csajok bal oldalt visongtak meg mutogattak, tiszta rockstar-nak éreztem magam. A hangulatomat majdnem sikerült elrontania a magyar biztonságiaknak, akik mikor átvettek, gondoskodtak arról, hogy a cipőm alig legyen sáros és a sipcsontomon másnap megjelenjen egy mutatós seb. Kiraktak oldalt és én visszasiettem a jobb oldalra. Nookie végére már ismét relative közel kerültem a szinpadhoz és ott tomboltam végig a koncert hátralevő részét.
És itt még nincs vége! Nem a koncert további részéről szeretnék irni, azt elég részletesen leirtátok már és video is onnan sok van. Örülök, hogy párótokat sikerült megismernem a keritésnél hátul. Komolyan!
Itt jön a bónusz! Viszonylag hamar elszállingózott mindenki, pedig megérte volna nektek is maradni. Még haverom is elhúzott aludni (pedig aludtunk vagy öt órát előző éjjel). Öt perccel azután, hogy a "nyalom a John dobverőjét"/"hé te! gyere a keritéshez! szeretlek!"/"hómmédveszmaszk" srác is eltünt, kijött A biztonsági (ez olyan fél3- 3 körül volt). Megkérdeztem, hogy nem-e jönnek ki a srácok a keritéshez, vagy bulizni és ő tudtomra adta, hogy annak semmi esélye már aznap. Gondoltam bemutatkozom (nyalni próbáltam): "By the way, I'm the guy... amm... from the stage." Teljesen ridegen válaszolt: "Yeah, I know, I remember you." Öt másodperc szünet után rákérdeztem nem-e iratná alá velük a fullcap-em. Simán kivette a kezemből. Akkor tünt fel, hogy csak öten maradtunk leskelődni: én párommal, a "rasztás milyen LBF, he?!?" részeg srác meg még egy párocska messzebb, de ők el voltak foglalva egymással. Gondoltam rendes leszek és odaadtam a részeg srác poszterét is amire már csak Fred és Wes kellett irjon. Bevitte nagynehezen azt is. Amúgy négyen hátul buliztak együtt (nem tudom melyikük volt ott), mert csak egy valakihez ment fel a buszba (nem akarok hülyeséget mondani, de aláirasok alapján Sam nem lehetett velük - szóval csak semmi pletyka, hogy biztos Fred és Wes mégsincsenek jóban). Ime az aláirt fullcap is:
indafoto.hu/fxs/my_signed_fullcap/slideshow
Köszönöm mégegyszer mindenkinek a gratulációt (egyesek "félistennek", mások gibirc mákosnak neveztek), tényleg nagyon jólesnek. Remélem azért annyira nem volt unalmas a beszámolóm, habár hosszucskára sikeredett és mégegyszer: Fred köszöni, hogy láthatott bennünket.
(Még annyit, hogy a Stuck-nál Wes babrált valamit a gitárral és hátra is ment lecserélni, vagy azzal volt baj, vagy az összhanggal volt baj a fiúk között. Mondjuk simán lehetséges az is, hogy Fred felejtette el a szöveget, de Full Nelson alatt sem nézett soha a monitorra.)
